Pünkösd után 10 napra volt régen Úrnapja. Hazánkban e napon most már nincs mukaszünet. Azért a rákövetkező vasárnap tartjuk. Az oltáriszentség alapításának évfordulója nagycsütörtökön van, amikor a nagyhét gyásza miatt nem ünnepelhetjük kellőképp. Ezért rendelte az Egyház e külön ünnepet, szintén csütörtöki napon. Zöld ágakból 4 sátor készül a templom körül, virággal szépen díszítve. „Hitte- Hütte”

1938-ban, a hazánkban tartott Eukaristikus Kongresszus emlékére fehér brokát selyemből, Matyó hímzéssel terítők készültek. A költségekhez falunkból, Amerikába került Szauerné Weinhardt Katalin nagy összeggel járult hozzá. A jólelkű asszony, több alkalommal is segítette templomunkat – zászlók készültek, ministráns ruhákat vásároltak,  két szobrot csináltattak az adományokból. 1936-ban az István utca elején levő keresztet is ő állíttatta. Hozzájárult 1949-ben, a megsérült nagyharang átöntetéséhez.

1940 előtt a „Pirgerek – Bürgerek” , felnőtt férfiakból alakult polgári díszcsapat emelte az ünnep fényét.

 

Molnár Mihály (1898-1991) visszaemlékezése alapján, ki 1925-26-ban ő is részt vett a díszcsapat szereplésekor. A polgári Pirger-Bürger tisztelgő csapat 20-24 fős legénységét a kapitány irányította az első világháború közös hadseregében szokásos, németnyelvű vezényléssel. Emlékezet óta, a legrégebbi kapitány az első világháborúban hősi halált halt Leitold János volt.

Az 1920-as években Henn B. József (1892-1952) gyakorolta ezt a tisztet. 1927-ben Kanadába ment dolgozni. Utódja Leitold József (1896-1958) vette át a vezénylést. A 30-as években Pintér Ferenc (1901-1977) volt a csapat kapitánya. Ruházatuk: fekete csizmanadrág, fekete zakó, fehér ing, fekete csizma, fekete kucsma – Esztrigán – Kappe, elől fehér mirtusz díszítéssel, pávatollal.

Vállukon vadászpuska. A kapitány derekán bojttal díszített kard.

Úrnapján a kapitány lakásán volt a gyülekező. Onnan zeneszóval indultak a plébániára. Az őket kísérő 7 tagú fúvós zenekar mellett kis és nagy dobos, cintányéros is közreműködött. A plébánián néhány tisztelgő fegyverfogással üdvözölték a plébános urat. A kapitány engedélyt kért tőle, hogy átkísérhessék a templomba. Örömmel tett eleget a kérésnek. A „Pirgerek” a templom előtti téren két sorban állva helyezkedtek el. A zenekar helye a kóruson volt. A szentmise kezdetét, az Evangélium felolvasását, az Úrfelmutatást a kórusról kürtszóval és dobpergetéssel jelezték.

Ezen részeknél kezdődtek a kapitány vezénylő szavai. A „tűz” vezénylésre felváltva, csak 2-3-an húzták el a ravaszt. Vaktöltényt használtak.

Weinhardt József (1910-1988) elbeszélése szerint, a 30-as években a baleset elkerülése végett, a fegyver töltésekor, a második sor hátra furdult. „Kehrt euch!” (Hátra arc!) vezénylésre.

A szentmise után induló körmenet élén a zenekar, majd a „Pirgerek”, gyerekek virágszóró kisleányok az Oltáriszentséget vivő pap előtt haladtak.

Őket követték a felnőttek. A „Pirgerek” díszlépéssel haladtak egyik sátortól a másikhoz. A sátorral szemben helyezkedtek el. Mind a négy helyen az evangélium felolvasása előtt vezénylésre tisztelegtek.

Mise után visszakísérték a plébánost a plébániára, ki borral vendégelte meg őket. Délben mindenki hazament ebédelni.

Litánia után a „Pirgerek” a faluban tisztelgésre betértek a tanítókhoz, a jegyzőhöz, bíróhoz, és a jó barátokhoz. Meghívták őket az este kezdődő és reggelig tartó bálba.

A második világháború kitörése vetett véget ennek a szokásnak.

Piltmann Antalné Máhl Katalin (1921-1993), 1940-ben került Tótvázsonyba. Abban az évben még látta az általa eddig ismeretlen szokást.

Jelenleg:

2000-ben újraindult a Pirgerek hagyománya, melyet mind a mai napig gyakorolnak a hagyományoknak megfelelő ruházatban és koreográfiával. Úrnapi körmeneteknek szerves részét képezi, a helyi lakók már "ismerősként" tekintenek a hagyományőrzőkre.

 

 

Ennek a hagyománynak a megőrzése, gyakorlása, a következő generációknak történő átadása erősíti a helyi hagyományok megőrzését, a sváb identitás megélést, a település egyediségének, identitásának megőrzését.