Tótvázsonyban gyűjtött népdalok
Tótvázsonyban gyűjtött népdalok
Már az 1900-as évek elején Tótvázsonyban csaknem minden ház elé – az utcai fronton – padot állított a ház gazdája. A napi munka után, az esti órákban, és az ünnepnapok délutánján, a szomszédokkal együtt kiültek beszélgetni. Legtöbbször a végzett munka, és a következő napok feladata volt a téma.
Ezek a spontán összejövetelek legtöbbször énekléssel fejeződtek be. A bálokon – a zene szünetében – énekszótól volt hangos a Kultúrház. Idősek és fiatalok, egy nagy kört alkotva, dalolásba kezdtek. Nem csak az otthoni éneklés, de a fenti alkalmak is lehetőséget adtak, hogy szájhagyomány útján sok népdalt, és egyéb dallamot megtanulhassanak a fiatalok. Így a dédszülők, nagyszülők dalait a fiatal nemzedék is tovább adhatta.
Az 1950-es években fiatalokból álló csoportok (fiúk és lányok) esténként végig sétálva az utcán, énekeltek. Az est csendjében öröm volt hallgatni őket.
A tótvázsonyi népdalokat is ezeken az összejöveteleken tanulták meg, amelyek csaknem feledésbe mentek.
A Nyugdíjas Klub megalakulása után, 1998-ban létrejött népdalkör idősebb tagjai sokat emlegették a nagyszülőktől, dédszülőktől tanult énekeket. Hatására Zsár Ferencné megkezdte gyűjtésüket, majd lekottázta őket. Ebben a munkában nagy segítséget adott Krámli Ferencné, Volc Józsefné, Hauck Jánosné. Az ő segítségükkel sikerült a dalokat megmenteni. Az Őszidő Nyugdíjas Klub népdalkörének műsorában ma is gyakran elhangoznak a tótvázsonyi dallamok, a vidéki szerepléseken is.
A „Tótvázsony kertek alatt…” című népdal a Békefi Antal: „Bakonyi népdalok” című kötetében is megtalálható. A Tótvázsonyban gyűjtött dalban hetedik versszak is szerepel.
„Tótvázsonyi kertek alatt…” című dal falunkban történt tragédiát mond el.
A múlt század első felében még az volt a szokás, ha legény halt meg, fehérbe öltözött lányok vitték a koporsót a temetőbe. A ravatalozás a háznál történt. A hosszú utat kellett megtenni, az elhunyt barátai vitték a koporsót, de mellettük mentek a fehérruhás lányok, akik elkísérték az utolsó útjára. Ha leány halt meg, a fiuké volt ez a nehéz feladat.